vissza a tartalomjegyzékhez

Hetedik ének

ODÜSSZEUSZ BELÉP ALKINOOSZHOZ

 
				
				
				
1.	Hát így szunnyadt ott a sokattűrt fényes Odüsszeusz,
2.	álom- s fáradtság-nyügözötten; azonban Athéné
3.	most városba suhant be, a phaiák férfiakéba,
4.	hajdan akik tágtáncterü nagy Hüpereia öblében
5.	laktak, s szörnyü kevély vad Küklópsz-nép közelében,
6.	kik pusztítgatták őket, mert több erejük volt.
7.	Onnan az isteni Nauszithoosz kivezette a népét,
8.	búzaevő ember-fajtól távol Szkheriába,
9.	házakat épített, bástyával övezte a várost,
10.	templomokat magasított s szétosztotta a szántót.
11.	Őt leigázta a vég, Hádész házába került már,
12.	s most a király, kit az ég bölccsé tett, Alkinoosz volt.
13.	Ennek a háza felé sietett a bagolyszemü Pallasz,
14.	gondolkodva a hősszívű Odüszeusz hazatértén.
15.	Ment be a jólfaragott hálóba, amelyben a lányka
16.	szunnyadt, s mint örök istennő, oly szépalakú volt:
17.	Nauszikaá, lánysarja a nagyszivü Alkinoosznak,
18.	s még két szolgaleány, Khariszoktól bájos, a szélső
19.	két oszlop töviben; s tündöklő ajtaja zárt volt.
20.	Ő a leány ágyához osont, sebesen, fuvalatként,
21.	s ott fejtől állt meg, s megszólította szavával,
22.	tenger büszke hajósa Dümász lányának alakját
23.	öltve, ki egykoru volt a leánnyal, s drága szivének.
24.	Ennek alakjában szólt most a bagolyszemü Pallasz:
25.	„Nauszikaá, mért szült az anyád íly lusta leánynak?
26.	Elhanyagolva hever tündöklő drága ruhád mind,
27.	és közeleg lakodalmad, azon szép tiszta ruhát kell
28.	öltened és adnod majd, kik hazavisznek, azoknak:
29.	mert hiszen ebből kél a leány jóhíre a nép közt,
30.	apja is ennek örül, s vele örvend anyja, az úrnő.
31.	Hát csak eredjünk mosni, amint fölfénylik a hajnal:
32.	s én nyomodon sietek versengeni, hogy hamarabb légy
33.	készen véle, hiszen nem léssz te soká hajadon már:
34.	mert hisz a községből megkérnek a legderekabbak
35.	minden phaiák közt, honnét a te törzsed is indul.
36.	Hát korahajnalban buzdítsd neves édesapádat,
37.	hogy szekeret s öszvéreket adjon fölszereléssel:
38.	fussanak öltönyeiddel, övekkel, szép takarókkal.
39.	És magad is helyesebb, ha ekép mégy, nem gyalog indulsz,
40.	mert a mosógödrök még innen messze feküsznek.”
41.	Szólt s ezután elment a bagolyszemü Pallasz Athéné,
42.	szállt az olümposzi csúcsra: az istenek el nem enyésző
43.	székhelye az, mondják. Soha szél nem rázza, nem ázik
44.	záporban, sose hull rá hó, de a szép levegőég
45.	felhőtlen, s futkároz rajta a tiszta verőfény:
46.	ott mulatoznak a boldog olümposzi istenek egyre.
47.	Hát, miután intette a lányt, oda szállt el Athéné.
48.	S jött is a széptrónszékű Hajnal, s drágaruhájú
49.	Nauszikaát fölverte: csodálta a lányka az álmot,
50.	s termeken át indult, a szülőinek is hirüladni:
51.	jó apjának s anyjának; bent lelte meg őket.
52.	Anyja a tűzhelynél szolgálólányai közt ült
53.	s tengeri-bíbor szállal szőtt; apját pedig akkor
54.	érte, mikor kifelé ment épp, a neves fejedelmek
55.	gyűlésébe, hová fényes phaiákjai hívták.
56.	Hát odaállt szeretett apjához a lányka s ekép szólt:
57.	„Édes apus, szekeret nem akarnál adni ma nékem,
58.	jókerekűt, magasat, hogy drága ruháim a vízhez
59.	mosni vigyem, hisz mind szennyes halmokba hevernek?
60.	Hozzád is, mikor ott a tanácsban döntesz a legfőbb
61.	embereiddel, az illik, hogy csupa tiszta ruhát hordj.
62.	Öt kedves fiad is van még palotádnak ölében,
63.	kettő már házas, de a többi legény a javából,
64.	s mindig tiszta mosott köpenyegben akar valamennyi
65.	menni a táncba: s mindevvel gondolni nekem kell.”
66.	Így szólt, mert szégyelt viruló nászt mondani édes
67.	apja előtt. De az értett mindent, s válaszul így szólt:
68.	„Nem tagadom meg tőled az öszvért s mást se, szülöttem.
69.	Hát csak eredj: majd fölszerelik szekerünket a szolgák,
70.	jókerekűt, magasat, kast is tesznek tetejébe.”
71.	Mondta, parancsot adott, s megtették nyomban a szolgák.
72.	Jókerekű szekerét ellátták fölszereléssel,
73.	két öszvért hoztak s a szekérnek elébe befogták;
74.	fénylő köntöseit terméből hozta a lány is.
75.	És a ruhát fölrakta gyalult sima szép szekerére;
76.	majd ládába rakott üditő eleséget az anyja,
77.	sokfélét, húst tett bele, bort öntött be a kecske-
78.	tömlőbe; s fölszállt ezalatt a leány a szekérre.
79.	S még szinarany korsót is adott neki síkos olajjal,
80.	szolgaleányaival hogy a parton megkenekedjék.
81.	Az megfogta a fényes gyeplőt, fogta az ostort,
82.	s indított vele: két öszvér dobogása dübörgött.
83.	Csörtettek szakadatlan, vitték őt s a ruhákat;
84.	nem maga ment csak, a szolgaleányok is útnakeredtek.
85.	És amidőn a folyó gyönyörű sodrához elértek,
86.	sűrü mosógödrökhöz, ahol szép víz elegendő
87.	ömlik elő s ki, nagyon szennyest is mosni fehérre,
88.	akkor a két öszvért a szekérből nyomba kifogták,
89.	s forgatagoshullámu folyó partjára terelték,
90.	rágjanak édes jó füveket. Maguk ott a szekérről
91.	két kézzel hordták a ruhákat az éjszinü vízbe,
92.	és sebesen vetekedve taposták lent a gödörben.
93.	És az egész szennyest hogy tiszta fehérre kimosták,
94.	végül a tengerparton sorban szétteregették
95.	ott, hol a parti kavics legtisztább lett a haboktól.
96.	Megfürdöttek, a fényes olajjal megkenekedtek,
97.	és a folyó partján lakomához láttak utána;
98.	nap sugarán hagyták száradni a tiszta ruhákat.
99.	Élvezvén az ebédet a szolgálók s a királylány,
100.	fátylukat eldobták s labdával játszva mulattak:
101.	hókaru Nauszikaá vezetett, táncolva daloltak.
102.	Mint nyilas Artemisz úrnő jár a hegyek meredélyén,
103.	járja a hosszugerincű Téügetoszt s Erümanthoszt,
104.	hol vadkanra, szökő szarvasra vadászik örömmel,
105.	s véle a pajzsos Zeusz lánysarjai, völgybeli nimfák
106.	játszadozón járnak, s Létó örvend a szivében:
107.	mert mindannyi közül feje, homloka úgy kimagaslik,
108.	s könnyen ráismerni, pedig gyönyörű valamennyi:
109.	szolgálói között így tűnt ki a szép hajadonlány.
110.	Ámde midőn haza kellett már indulnia újra,
111.	s öszvért is befogott, beredőzte a drága ruhákat,
112.	akkor mást gondolt a bagolyszemü Pallasz Athéné:
113.	ébredjen föl már Odüsszeusz és lássa a szép lányt,
114.	az meg a phaiák városhoz vezetője lehessen.
115.	Szolgálója felé hajitott labdát a királylány:
116.	elvétette, s a mély örvénybe zuhant a labda.
117.	Fölsikitottak a nők: föl is ébredt fényes Odüsszeusz,
118.	és föl is ült, így töprengett a szivében, eszében:
119.	„Jaj nekem, újra milyen népek földjére jutottam?
120.	Dölyfösek-é, vadak-é, törvénnyel mitse törődők,
121.	vagy vendégszeretők s elméjük féli az istent?
122.	Mintha leányok hangja sikoltott volna köröttem,
123.	nimfáké, kik a csúcson laknak, a bérc meredélyén,
124.	és a folyók forrásainál, s a füves legelőkön.
125.	Tán szóval szóló népek közelébe kerültem.
126.	Rajta, magam fogom ezt megtudni s látni szememmel.”
127.	Szólt, s a sürűből már bújt is ki a bajnok Odüsszeusz,
128.	ágat tört le erős markával a rengeteg erdőn,
129.	lombosat, ezzel testét fedte, takarta szemérmét.
130.	Mint a hegyekbennőtt, erejében biztos oroszlán,
131.	ment, ahogy az megy a szélben, esőben a két szeme fényben
132.	szikrázik, s ökrökre rohan, vagy a gyönge juhokra,
133.	vagy szarvasra az erdőn, s arra is űzi a gyomra,
134.	hogy juhokért az erős aklok közepére berontson:
135.	így kívánt Odüszeusz szépfürtü szüzek seregébe
136.	törni ruhátlanul is, mivel ennyire bajba szorongott.
137.	Rettenetesnek tűnt fel előttük a tengeri habtól
138.	rútan; szétrebbenve futottak a parti fokokhoz.
139.	Csak maga Nauszikaá várt; mert szívébe Athéné
140.	merszet tett és tagjaiból kiemelte a félést.
141.	Szembe tekintve csak állt; Odüszeusz meg hányta-vetette:
142.	átkulcsolja-e térdeit, úgy könyörögjön a lányhoz,
143.	vagy csak a távolból, hízelgő szókkal, esengjen,
144.	hogy városba vezetné tán és adna ruhát rá.
145.	Így töprengett és úgy látta, hogy ez helyesebb lesz:
146.	távolból fog csak hízelgő szókkal esengni,
147.	hogy haragos ne legyen, ha a térdét illeti kézzel.
148.	Édesen és ravaszul hát hozzá nyomban ekép szólt:
149.	„Úrnőm, esdekelek; ki vagy? isten? földi halandó?
150.	Hogyha te istennő vagy, a tágterü égbe lakók közt —
151.	Zeusz atya gyermeke: Artemisz az, kihez én a leginkább
152.	tartalak arca hasonlónak, termetre s alakra;
153.	és ha halandó vagy, ki a földön tartja lakását,
154.	boldog apád háromszor, anyád is boldog, az úrnő,
155.	és testvéreid is háromszor: bennük a lélek
156.	örvendezve repes bizonyára örökre miattad,
157.	táncbavegyülni ha látnak ilyen szép tiszta virágot.
158.	Ámde legáldottabb a szivében mindegyikük közt
159.	az, ki ajándékkal megnyer s házába vezet majd.
160.	Mert sohasem láttam még íly szép földi halandót,
161.	sem férfit, sem nőt: ha tekintlek, a bámulat elfog.
162.	Egykor Déloszban, nagy Apollón oltáránál
163.	láttam ily ifju, magasbaszökő pálmának a törzsét:
164.	mert ott is jártam, sok nép követett amaz úton,
165.	melyen olyan sok csúf nyomorúság várakozott rám.
166.	Hát mikor azt láttam, bámultam ekép a szivemben
167.	hosszan, mert oly szálfa a földről még sose szökkent,
168.	mint téged bámulva csodállak, s félek erősen
169.	térdedet átkulcsolni; nehéz bú súlya szakadt rám.
170.	Tegnap, húsz nap után, sikerült kikerülnöm a borszín
171.	vízből: eddig a hullám és rohanó vihar űzött
172.	Ógügié szigetéről. Most idedobva a daimón
173.	tán valamely új bajba kever; mert nem hiszem ám, hogy
174.	végeszakad, még sok bajt mérnek az istenek énrám.
175.	Hát könyörülj, úrnőm: mert hozzád jöttem először
176.	annyi keserves kínom után, nem is ismerek embert
177.	egyet sem, kik e várost lakják, ezt a vidéket.
178.	Rajta, mutasd az utat, valamely rossz rongyot is adj rám,
179.	tán hoztál a ruhák számára magaddal ilyesmit.
180.	S néked az istenek adják meg mindazt, mire vágyol,
181.	férjet s háztartást, s hozzá gyönyörű egyetértést:
182.	mert hiszen annál nincs soha szebb és nincs derekabb sem,
183.	mint mikor egymást értő szívvel tartja a házát
184.	férj és nő, nagy fájdalmára a rosszakaróknak,
185.	jóakarók örömére, jeles hírére maguknak.”
186.	Erre a hókaru Nauszikaá neki válaszul így szólt:
187.	„Jó idegen, nem vagy hitvány te, sem esztelen ember;
188.	csakhogy olümposzi Zeusz maga osztja az emberek üdvét,
189.	jóknak is és rosszaknak is úgy, ahogy őneki tetszik:
190.	ezt osztotta neked, s tűrnöd kell mindenesetre;
191.	most miután a mi várunkat, földünket elérted,
192.	nem léssz már szűkébe ruhának, semmi olyannak,
193.	mit sokateltűrt esdekelőnek nyujtani illik.
194.	Néked a várost megmutatom; halld népe nevét is:
195.	phaiákok lakják, az övék ez a föld, ez a város,
196.	én meg a lánya vagyok nagyszívű Alkinoosznak,
197.	s nála találod a phaiák nép erejét s a hatalmát.”
198.	Szólt, és széphaju szolgálóinak adta parancsát:
199.	„Vissza, ti szolgálók; hova futtok e férfiu láttán?
200.	Tán csak nem hiszitek, hogy minket bántani kíván?
201.	Nincsen olyan földönsiető ember, sosem is lesz,
202.	phaiákok földjére ki pusztító akarattal
203.	érkeznék: mert drága kegyében az égilakóknak
204.	ember-messze lakunk a zajongó tengeri árban,
205.	itt, a világ szélén, s nem jár ide földi halandó.
206.	Csakhogy ez itt nyomorult, hányódva került szigetünkre,
207.	gondoznunk kell őt: mert Zeusztól ér ide minden
208.	koldús és idegen, s a kevés is jólesik annak.
209.	Rajta, leányok, kínáljátok ebéddel, itallal,
210.	s fürdessétek meg, hol a szél nem fú, a folyóban.”
211.	Szólt; mire egymást bíztatgatva megálltak a lányok,
212.	széltől védett heĺyre vezették őt, hova küldte
213.	Nauszikaá, lánysarja a bölcsszivü Alkinoosznak;
214.	és mellé rakták a palástot, az inget, a köntöst;
215.	adtak arany korsót Odüszeusznak, síkos olajjal,
216.	s bíztatták, hogy a víz hullámai közt lefürödjék.
217.	Ekkor a szolgaleányokhoz szólt fényes Odüsszeusz:
218.	„Álljatok egy kicsit arrébb, lányok, hogy magam öntsem
219.	vállamról le a sós habot és kenekedjem olajjal;
220.	mert testemnek rég nem volt már része kenetben.
221.	És tielőttetek én nem fürdöm: szégyelem azt, hogy
222.	széphajfürtü leányok elé álljak ki mezítlen.”
223.	Szólt; arrébb mentek, s elmondták ezt a leánynak.
224.	S most a folyóban mosta le isteni bajnok Odüsszeusz
225.	azt a halbot, mely erős vállát s hátát boritotta,
226.	meddő víz tajtékját is lesikálta fejéről.
227.	És miután mindent lemosott már, megkenekedve
228.	vette föl azt a ruhát, mit a szép hajadon neki küldött;
229.	ekkor Athénaié, a hatalmas Zeusz atya lánya,
230.	szemre nagyobbá tette, erősebbé, s a fejére
231.	göndör fürtöket is, mint jácint-szirmokat, öntött.
232.	Mint amidőn aranyat körülönt az ezüstre egy ember,
233.	művész, kit tanitott Héphaisztosz s Pallasz Athéné
234.	minden mesterségre, s ezért kezeműve nagyon szép,
235.	így öntötte a bájt vállára, fejére az úrnő.
236.	Félrevonult Odüszeusz s odaült peremére a partnak,
237.	szépségtől, bájtól ragyogón; bámult a királylány.
238.	S végre a széphaju szolgálólányokhoz ekép szólt:
239.	„Rajta, fehérkaru szolgálók, hallgassatok énrám.
240.	Lám, nem az összes olümposzi istenek óhaja ellen
241.	ért ez a férfi az isteni phaiák nép közelébe:
242.	mert az imént még rútnak tűnt, nyomorultnak előttem,
243.	most meg olyan, mint isteneink, kik az égbe lakoznak.
244.	Bárcsak ilyen férj volna nekem kijelölve az égtől,
245.	ittlakozó, és vajha maradna e földön örömmel.
246.	Rajta, leányok, kínáljátok ebéddel, itallal.”
247.	Szólt; a leányok hallgatták s tették a parancsát:
248.	vittek már Odüszeusz elibé ételt is, italt is.
249.	S ekkor evett meg ivott a sokattűrt fényes Odüsszeusz
250.	nagyhevesen: mert rég nem volt már része evésben.
251.	S Nauszikaá, a fehérkaru mást vett most az eszébe.
252.	Tiszta ruháit mind gyönyörű szekerére rakatta,
253.	és befogatta erős öszvéreit, ő maga fölszállt,
254.	s buzdította ekép Odüszeuszt, szót szólva kimondta:
255.	„Kelj föl, jó idegen, városba megyünk, hogy igen bölcs
256.	édesapám házához küldjelek el; s te az összes
257.	phaiákok közt legderekabbakat ismered ott meg.
258.	Tedd csak, amit mondok, mert látom, hogy buta nem vagy:
259.	míg mi a földeken át haladunk, meg a búzamezőkön,
260.	addig a szolgaleányokkal kísérd csak az öszvért
261.	és szekerünk szaporán; az utat pedig én mutatom meg.
262.	Ám hogy a város alá érünk, melyet égremagasló
263.	bástya övez, s mindkét végén gyönyörű kikötő van,
264.	szűk a bejárat: a görbe hajók ott állnak az útnak
265.	mentében sorban, mindnek helye megvan a vízben.
266.	Ott a Poszeidón szép szentélye körül piacunk is,
267.	áll odavonszolt s földbe levert sok sziklaüléssel.
268.	Fölszerelését itt készítik a barna hajóknak,
269.	vásznakat és kötelet, s evezőt élesre gyalulnak.
270.	Mert nincs gondjuk phaiákoknak nyílra, tegezre,
271.	árboc kell nekik és evező, és gálya, arányos,
272.	mellyel az ősz habokon dicsekedve suhannak előre.
273.	Rossz szavukat kikerülném, még valahogy ne gunyoljon
274.	egy ezután, mert nagydölyfűek akadnak a nép közt,
275.	s még valamely hitványabb így szól, szembevetődve:
276.	»Ejnye, ki itt ez a szép idegen, nagytermetü férfi
277.	Nauszikaával? Hol lelt rá? Még férje is ez lesz.
278.	Vagy valamely vándort hívott ide fürge hajóról,
279.	messzelakó népből, hisz senki sem él közelünkben;
280.	vagy míg mondta imáját, isten szállt le az égből,
281.	egy nagyonóhajtott és elveszi minden időkre.
282.	Jobb is ez így, hogy utánaszaladva szerezte a férjét
283.	máshonnan; hiszen úgyis megveti itthon a phaiák
284.	férfiakat, pedig annyi nemes kérné feleségül.«
285.	Így szólnak, s ez a szó majd énrám hozza a szégyent.
286.	Mert magam is megitélném azt a leányt, ki ilyent tesz,
287.	hogy bár apja s az anyja s a jó rokonok nem akarják,
288.	férfival együtt jár, mielőtt virrad lakodalma.
289.	Most, idegen, szavamat jól értsd meg, hogy hamarabb kapj
290.	jó kíséretet édesapámtól, hogy hazaküldjön.
291.	Fölleled itt Pallasz ragyogó ligetét az utunknak
292.	szélén: nyárfaliget, forrással, rét közepében:
293.	itt van apám földrésze, virágzó kertje, a város
294.	szélétől oly messze, hová még ér a kiáltás.
295.	Ülj le tehát ott és kis időt várj, míg mi előre
296.	tartva, elérjük a várost és az apám palotáját.
297.	Csak miután már azt gondoltad, hogy hazaértünk,
298.	vedd utadat te a phaiák város iránt, s tudakold ott,
299.	hol van a háza apámnak, a nagyszivü Alkinoosznak.
300.	Könnyü fölismerned, kisgyermek is elvezet arra,
301.	mert hisz a phaiák házak közt nincs egy se hasonló,
302.	oly gyönyörű palotája a harcias Alkinoosznak.
303.	Ámde mikor már elrejt téged a ház meg az udvar,
304.	vágj át legsebesebben a termen, míg oda nem jutsz
305.	édesanyámhoz: a tűzhelynél ül, a tűz sugarában,
306.	tengeri-bíbor szép fonalat szövöget, csoda nézni;
307.	oszlophoz dől; háta mögött a cselédei ülnek.
308.	Ott van az oszlop alatt trónszéke is édesapámnak,
309.	ő azon ülve borozgat, akár valamely örök isten.
310.	Menj el apám mellett, s kulcsold át édesanyámnak
311.	térdét, hogy meglásd hazatérted örömteli napját
312.	gyorsan, akármíly távolról értél ide hozzánk.
313.	Hogyha az ő szívében irántad jóakarat kél,
314.	újra remélheted azt, hogy látod a kedveseid még
315.	s jólépült házadba elérhetsz, otthoni földre.”
316.	Így szólt, és ragyogó ostorral csapta meg ekkor
317.	két öszvérét: elhagyták a folyót nekifutva.
318.	Gyorsan ügettek, a lábaikat sebesen szedegették;
319.	s ő jól húzta a gyeplőt, hogy vele tudjon Odüsszeusz
320.	lépni, s a szolgálók, s mértékkel emelte az ostort.
321.	S már a nap is lebukott, hogy elértek Pallasz Athéné
322.	híres szent ligetébe; leült ott fényes Odüsszeusz.
323.	S nagy Zeusz lányáhaz tüstént így küldte fohászát:
324.	„Hallgasd meg szavamat, pajzsos Zeusz gyermeke, Győztes:
325.	hallgass rám legalább most, mert nem tetted idáig,
326.	hogy tutajom széttört, meg a Földrázó dühe morzsolt.
327.	Tedd, hogy a phaiák nép szivesen s könyörülve fogadjon.”
328.	Így szólt ő könyörögve; meg is hallgatta Athéné.
329.	Mégse jelent meg előtte, mivel tisztelte erősen
330.	édesnagybátyját, ki gyülölte lobogva szünetlen
331.	isteni hős Odüszeuszt, valameddig csak haza nem tért.		


				

	
	
				

vissza a tartalomjegyzékhez