Vissza

Egy gyerekkori álom megvalósul

A kezdetek

Több mint harminc éve kezdődött az egész, a hajózási szakközépiskola I. a. osztályában.
Áts Ferencné volt az osztályfőnököm és a magyar tanárom. Ő ismertetett meg engem az Odüsszeiával, amikor a kötelező olvasmányként feladta nekünk az eposzt.
Dr. Áts Ferencné, az osztályfőnököm
Először nem nagyon tetszett, a nehézkes nyelvezete, és azok a verssorok! Olvashatatlannak tartottam, amíg túl nem jutottam (most már tudom, hogy) a Telemachiának nevezett első öt éneken.
Az ötödik énektől viszont már a tengerész Odüsszeusz bújt elő a sorok közül. A ravasz, az óvatos, a merész, a kérkedő a nagyravágyó, a kalandor a … a… szóval az én Odüsszeuszom.
A maga nagyságával és gyarlóságával, a hús-vér ember, akinek a cselekedeteibe, gondolataiba bele-bele éltem magam, mintha vele lettem volna. Képzeletemben ott voltam hajóján, húztam az evezőt, ittam az iszmaroszi bort, vele menekültem a küklopsztól.
Tablóképem a Hajózási Szakközépiskolában
Merre járt Odüsszeusz?
Vajon ez egy tényleges utazás volt?
Ha igen, merre lehetett a valóságban a lótuszevők országa? Hol élhetett a küklopsz?
El lehet-e jutni hajóval Hadész országába?
És innen indult el a találgatás: merre is járhatott az én Odüsszeuszom.

Szóval akkoriban - 15 évesen- Odüsszeuszt kerestem a térképeken, szigetek után kutattam, hátha találok valami jelet a hősöm útjáról. Emlékszem a történelem és a földrajz óra volt a kedvencem: ott volt előttem a térkép. Ceruzával vonalat húztam Budapestről indulva, végig a Dunán, a Boszporuszon át a Dardanellák déli részén lévő Trójáig, mintha hajóval mentem volna.
Múltak az évek és érdekes módon ma is ezt teszem: ceruzával vonalat húzok a térképre, ezzel kijelölöm a hajóm útját.
30 éve ez játék volt, de most ez a törvény – a kapitány parancsa, hogy merre kell vezetni a hajómat – és a hajóm arra fog menni.
Ez valahol hátborzongatóan szép.

Az első tengeri út

A hajózási szakközépiskola harmadik éve után az évfolyam hét legjobb tanulója a nyári termelési gyakorlatát egy tengeri hajón teljesíthette.
Így kerültem én is először a tengerre, 1974-ben és az óta is ott hajózom, mint a tenger egyszerű munkása.
Az első tengeri kikötőm Rijeka, az első tengeri hajóm a Herend motoros, az első kapitányom Terdi Attila volt.
Átestem a tengeri betegségen is, a Jón-tengeren. A hullámok csak 2-3 méter magasak lehettek, de a 70 méteres kis hajónk kellemetlenül bukdácsolt.
Elérkezett az idő a beavatásomhoz: a fedélzetmester a hajó orrába küldött kifesteni a festék-raktárat. Ez volt az a hely, ahol a festékeket tárolták, keverték, az ecseteket mosták, szóval az egész csupa festék volt. Semmi értelme nem volt különben az egész munkának. Később megtudtam, aki nem volt szolgálatban, az mind titokban azt leste, mit csinálok.
Én bátram előre mentem és beléptem a festékraktárba. Iszonyú festék és hígitószag és meleg csapot meg. Ez után jött a mozgás! A hajó súlypontja valahol a hátsó harmadban volt, így én felváltva belapultam a padlóba, amikor felemelkedett és a szinte levegőbe kerültem, amikor leereszkedett a hajó orra a hullámokon.
A gyomrom viszont külön életre kelt. Úgy két perc múlva ki kellett rohanni és meg kellett etetni a halakat.
A navigációs híd ablakai mögül persze az egész hajó rajtam nevetett. Nagyon gyámoltalanul éreztem magamat.
Aztán „megkönyörültek” rajtam és leküldtek a gépházba, pucoljam ki az olajszeparátort. Ez leginkább egy gyümölcscentrifuga kúpos részéhez hasonlít, csak nagyobb és 9 kúpos darabból áll, amely leválasztja az olajiszapot. Persze ezt sokkal büdösebb és azt nem egy vödör gázolajban kell kitisztítani a 60 fokos, bakkecskeként ugráló, dülöngélő büdös gépházban. Szóval a vödörbe is belehánytam.
Később aztán valóban megkönyörültek rajtam és felengedtek a fedélzetre.
Mikor magamhoz tértem, izgatottam lestem a görög partokat, néztem a hullámokat és Odüsszeusz járt a fejemben. Vajon ő is ezt látta?
Őt is ilyen hullámok dobálták?
Ő is ilyen rosszul volt az első tengeri útján, mint én?
Milyen tengerész leszek, ha rögtön tengeribetegé válok?
Akkor róla vettem példát, Odüsszeusz adott titokban erőt nekem. Elhatároztam, hogy csak azért is tengerésztiszt, és majd valamikor kapitány leszek.
Mikor hazaértem és elmondtam a tervemet, szüleim megdöbbentek. Azt hitték, kinőttem már a gyerekes tengerészesdit. Ők úgy képzelték mérnök leszek. Másnap Édesapám a következő „szárnyas szavakat” mondta: „mindegy mit csinálsz, de abban te legyél a legjobb”.
Azóta is kísérnek szavai. De vajon ezzel az útravalóval megtalálom majd vagy megtalálhatom-e egyáltalán Odüsszeuszt? Ez a kérdés is gyötört akkor.

Vissza

Egyetemi évek

Vass kadét
1975-81 között elvégeztem az Ogyesszai Tengerészeti Egyetem hatéves tengeri navigációs szakát, ahol egy nagyon alapos, mindenre kiterjedő elméleti és gyakorlati tengerészeti tudást szereztem. Ennek később nagy hasznát vettem. Ez idő alatt eltávolodtam Odüsszusztól, lekötöttek a színuszok és az irányszögek, a tengeri áramlatok, az elektronikus navigáció, szóval a tengerészeti tudományok foglalkoztattak csak. Meg is lett az eredménye, kitünteséses (vörös) diplomával végeztem.
A gyerekkori álom velem volt: néha a vizsgákra való készülődés éjfél utáni kómájában felsóhajtottam: Odüsszeusz, segíts! Mond, neked is is ilyen nehéz volt?
Az iskolahajónk
Később, amikor különböző előadásokon, TV műsorokban szerepelve, a rádióban beszélgetve meséltem az Expedícióról, a végén gyakran megemlítették, hogy olyan indulatokkal, átérzéssel beszéltem róla és az utazásáráról, mintha volna valami kapcsolat közöttünk.
Több riporter egyenesen Odüsszeusz reinkarnációjának nevezett. Ez nagyon hízelgő lenne a számomra, de sajnos nem igaz.
Én csak a tenger egyszerű munkása vagyok.
Én azzal is megelégednék, ha eljutottam volna vele Kharübdisz örvényéig, mint egyszerű harcos, vagy szakács vagy evezős...

Vissza

Megtalálom Odüsszeuszt

Aztán sokat hajóztam, oktattam, de Odüsszeuszt sohasem feledtem. Nem meséltem róla senkinek, kicsit szégyelltem magam miatta. Az olyan gyerekkori álmok közé soroltam, amelyek sohasem teljesülhetnek.
Aztán akkor kerültüm Odüsszeusz közelébe, amikor nem is számítottam rá.
Egy oktató túrát vezettem éppen, 1995 április 26-án, az Adriai-tengeren. Este 5-6 óra felé a Kornáti-szigetek között vitorláztunk és arról beszélgettünk, hogy ki merre szeretne hajózni.
Mindenkinek voltak álmai, tervei. Körbehajózni a Földet, volt aki a Déltengerekre vágyott, más valaki a Tűzföldet említette, megint valaki más a Karib-tenger után sóhajtozott.
Én akkor - kicsin félve, nehogy kinevessenek a gyerekesnek tűnő ötlet miatt - Odüsszeuszról meséltem: milyen jó lenne bejárni az útvonalát. Eljutni a lótuszevőkhöz, megnézni a félelmetes Szküllát, a bemászni a küklopsz barlangjába!
Ekkor Szikszai Laci barátom ekkor felkiáltott:
„Ez nem is olyan nagy durranás! Volt egy pasi, valami Bredford, aki már megtalálta Odüsszeusz útvonalát. Könyvet is írt róla. Nekem meg van.”
Én megdöbbentem és megéreztem az élet Nagy Pillanatát. Ez volt egy gyerekkori állom megvalósításának kezdete, innen számítom a 2000. Évi Odüsszeusz Expedíció eredetét.
Pár nappal később megkaptam Lacitól a könyvet, a Megtalált Odüsszeuszt. Izgatottan végig olvastam még azon az éjjelen.
Akkor úgy tűnt, Bredford választ adott a kérdéseimre: megmutatta Odüsszeusz útvonalát. Ettől kezdve újult lelkesedéssel és most már tengerész szemmel olvastam újra az Odüsszeiát, amely Bredford könyvével együtt a bibliámmá vált.
Kezdetben csak végig akartam járni ezt az útvonalat, nem gondoltam azt, hogy ebből később egy expedícióvá terebélyesednek a dolgok.
Hát így kezdődött az egész.

Vissza

Hogyan lehet olvasni az Odüsszeiát?

Homérosz egy csodálatos történetet foglalt írásba: Odüsszeusz bolyongásainak történetét, az Odüsszeiát, amely mára fogalommá vált. Ezt a remekművet sokféle képen lehet olvasni. Lehet egyszerűen mesének tekinteni. Ekkor csodálatos kalandok részesei lehetünk, miközben találgathatjuk milyen íze is volt a lótusznak, milyen lehetett a szelek urának palotája, merre kellett a Hádész országába hajózni és hogy jutott onnan vissza élve Odüsszeusz . Milyen lehetett a szirének éneke és Szküllától hogyan lehetne megmenekülni, mivel is babonázta meg Kirké Odüsszeuszt… Ha így olvassuk, akkor egy hihetetlenül izgalmas és kalandos mesébe kerülünk.
Vass kapitány
Úgy is olvashatjuk ezt a művet, mint egy eltévelyedett férj meséjét: valamit mondania kellett Odüsszeusznak, amikor hosszú-hosszú távollét után végre hazatért feleségéhez, Pénelopéhoz, hol is járt az elmúlt 10 évben, amikor visszaindult Trójából. Ha így olvassuk, akkor ez a világ legszebb hazugsága, amit egy férj valaha is mondott a feleségének. Aztán a népének is el kellett számolni a 700 társának elvesztéséről... és akkor ez a legnagyobb lódítás, amit egy király a beadott a népének. Félig tréfásan beszélgetés közben gyakran magyarázom az én felfogásomat így: amikor eljutottam a történetben Kirkéhez, és megtudtam, hogy addig ittak a görög tengerészek, amíg disznóvá nem változtak – akkor éreztem rá, hogy ez egy igaz tengerész történet. Annyira életszerű!

Lehet viszont úgy is olvasni az Odüsszeiát, hogy ez egy hajónaplót, ami egy vagy több tengerész elbeszélése az utazásaikról, a kalandjaikról, amit kiszíneztek egy kicsit, hozzátoldottak egyet s mást, saját magukat hősiesnek, bátornak, okosnak tüntették fel benne, de a történet magja, vagyis az utazás maga, a helyszínek, az időjárási viszonyok valódiak is lehettek.

Miért is ne? — Senki sem volt eddig, aki hitelt érdemlően, tudományos precizitással bizonyítani tudta volna Odüsszeusz útvonalát. Még maga Odüsszeusz sem tudta, merre is bolyongott. Ha tudta volna, akkor rögtön hazamegy és, és ... ekkor a világirodalom szegényebb lenne az Odüsszeiával.

Vissza